Napkollektorok vízmelegítéshez
Amikor egy napkollektorról beszélünk, olyan napkollektoros rendszerre utalunk, amely egy tartályból ( kazán ) és egy vízmelegítő rendszerből áll. A rendszer egy vagy több kollektorral vagy egy egyszerű rézlemezzel vagy egy szelektív panelel adható meg. Ebből nyilvánvaló, hogy különböző típusú napkollektorok vannak .
A legegyszerűbb, de kevésbé hatékony kazán a "természetes keringés" . Ebben az esetben a konvekcióval felmelegített víz emelkedik a kazánban. Ebben az esetben a tárolótartályt a panel fölé kell helyezni. A kazánból a vizet elosztják a háztartási csaptelepekbe.
Bizonyos esetekben a kazánt a házban kell elhelyezni, a "kényszerű keringetésű" napkollektoros rendszerrel, a tekercs közvetlenül a kazán belsejébe kerül. A tekercs a panelhez csatlakozik. Az összegyűjtött hő átkerül az úgynevezett "keringető szivattyúba", amely viszont felszabadítja a kazán belsejében lévő tekercsre . Ebben az esetben az áramkör nagyon bonyolult: van egy " tágulási tartály", a hőmérséklet és az elektromos kiadások ellenőrzésének szükségessége a szivattyú és a vezérlőegység által.
Az " ürítés" szolárrendszerrel a rendszer hasonló az itt leírtakhoz, az egyetlen különbség a kazánban van . Az ürítési rendszerben az akkumulátort feltöltik, és csak akkor használják, ha lehetséges: ha a rendszer nem éri el a kívánt hőmérsékletet, akkor nem lesz használható. Egy másik különbséget az a követelmény, hogy bizonyos minimális meredekségre van szükség a kollektor és a gyűjtő kazán között .
A napenergiával működő " solar tracker" rendszer nagyon elterjedt. Ebben az esetben a "panel" egy adott parabolikus alakból áll, melynek köszönhetően a nap sugarait a hővezető folyadéknak megfelelően koncentrálhatjuk.
A kísérleti fázisban lévő napkollektor típusát egy közös villamos kazán adja meg, amelyet úgy alakítottak át, hogy a napelemes panelek által előállított áramot közvetlenül áramot, és ennek hiányában a váltakozó áramú hálózat hajtja. Egy részletes tanulmány megtekinthető ezen a linken.